A tekercs előtt: a henger parancsol
Az automata hangszerek az órák, orgonák és mechanikus szórakoztatóeszközök hosszú történetéhez tartoznak. A hengeres orgonában a forgó hengeren elhelyezett tűk vagy kapcsok olyan vezérlőszerkezetet működtetnek, amely kiválasztott sípokhoz enged levegőt. A henger zenei utasításokat tárol; magát a hangot nem tartalmazza. Egy forgattyú forgathatja a hengert, és kapcsolt szerkezeteken keresztül működtetheti a fújtatót, így egyetlen emberi mozdulat több mechanikai hatást vált ki.
Az időzítés a forgástól függ, ezért számít a forgatás sebessége. Számít a széllátás is: a sípoknak megfelelő feltételek mellett, megfelelően szállított levegőre van szükségük, hogy megbízhatóan szóljanak. A hangszer látszólagos egyszerűsége a zenei program és a végrehajtáshoz szükséges energia közötti koordinációs problémát rejti. Egy rángatózó előadás az előadóból, a mechanizmusból vagy a szélrendszer állapotából eredhet, nem pedig a „régi zene” valamilyen eredendő tulajdonságából.
Mit árul el valójában a papírtekercs a hangszernek
Egy tipikus pneumatikus játékos zongorában a lyukasztott papírtekercs kis nyílásokat tartalmazó tapogatósáv fölött halad el. Amikor a papír egyik lyuka találkozik egy nyílással, a levegőkörben keletkező változás szelepek és pneumatikus mozgások sorozatát indítja el. Ez végül a zongoramechanika egy részét működteti. A papír nem nyomja meg fizikailag minden billentyűt olyan erővel, amely hangot ad; vezérlőjeleket ad egy meghajtott rendszernek.
A tekercset irányított, térbeli elrendezésként olvassa, amelynek van haladási iránya. A tekercs keresztirányú csatornái egy vezérlőfunkciónak felelnek meg, gyakran egy hangnak, míg a hosszanti elrendezés az időt szervezi. A lyuk hossza segíthet meghatározni, mennyi ideig tart egy művelet, de a végeredményt a papír, a szelepek, a mechanika beállítása és a zenei akusztika is közvetíti. Különböző formátumokban eltérő csatornakiosztás és konvenciók vannak. Egy fizikailag illeszkedő tekercs nem feltétlenül kompatibilis.
Az előadó nem tűnt el
Az Aeolian Company 1897-ben bemutatott Pianolája hasznos mérföldkő a játékos zongorák történetében. A korai külső játékszerkezetek egy szokványos zongorabillentyűzetet tudtak működtetni; a későbbi hangszerek a szerkezetet a zongorába építették be. Sok lábhajtású rendszerben a kezelő pedálozással szolgáltatta az energiát, és a tempó- és kifejezésvezérlőkkel alakította az eredményt. Az ilyen előadások „automatikusként” való leírása jelentős emberi részvételt takarhat el.
A reprodukáló rendszerek más ígéretet követtek: egy adott zongorista előadásának bizonyos vonásait a hangjegyek mellett a kódolt kifejezés révén is megőrizni. A Welte-Mignon, amelyet 1904-ben mutattak be, kiemelkedő példa. Ezek a tekercsek felbecsülhetetlen történeti dokumentumok, de nem átlátszó ablakok egy felvételi ülésre. A kódolás, a szerkesztés, a kalibrálás és a lejátszó hangszer befolyásolja az eredményt. Egy modern átírás saját akusztikai és felvételi feltételeket is hozzáad.
Amikor egy szekrény egy együttest helyettesít
Az orchestrion egy gépben több hangszeres eszközt egyesít, néha sípokat, ütőhangszereket és húrmechanikát is. A kifejezés változatos kialakításokat takar, nem egységes belső elrendezést. Egy tekercs, henger vagy más program koordinálja az eseményeket; fújtatók, rugók vagy motorok biztosítják az energiát; az egyes hangkeltő elemek saját fizikai követelményeikkel rendelkeznek. Egy nagy szekrény ezért több műszaki rendszert tartalmazhat, eltérő karbantartási igényekkel.
Az M. Welte & Söhne és a Hupfeld olyan kereskedelmi világban dolgozott, ahol éttermek, nyilvános szórakoztatás és otthoni zene volt. Ezek a gépek megtölthettek egy termet anélkül, hogy minden előadásra zenekart kellett volna fogadni, de repertoárjukat és hangzásukat szándékosan alakították ki. Egy gép által előadott zenekari mű adaptáció, amelyet a rendelkezésre álló eszközök formálnak, nem pedig a zenekar semleges másolata.
Figyeljen a mechanikára, ne csak a dallamra
Felügyelt bemutatón figyeljük meg, változik-e folyamatosan a tempó, hogyan szólnak a kitartott hangok, és függetlenül artikulál-e az ütőhangszer a dallamvonaltól. Kérdezze meg, mi szolgáltatja a szelet, és mi mozgatja a programot. Egy felújított hangszer mögött csendesen működő elektromos motor nem jelenti feltétlenül azt, hogy zenei utasításai elektronikussá váltak. Fordítva: egy modern digitális vezérlésű utólagos átalakítás megváltoztathatja az információ útját, miközben az eredeti akusztikus sípok vagy húrok továbbra is használatban maradnak.
A restaurálási leírásoknak egyértelműen azonosítaniuk kell az ilyen beavatkozásokat. Az elöregedett pneumatikus szövet cseréje helyreállíthatja a működést, de megváltoztatja a tárgyi bizonyítékot. Egy régi tekercs megtartása, miközben vezérlőszerkezetét kicserélik, a történeti lánc egyik részét megőrzi, másikat nem. Egyik döntés sem ítélhető meg felelősen egyetlen rövid videó alapján; számít a dokumentáció és a hangszer tervezett használata.
Szerkezeti megjegyzés: a szívás nem az erő hiánya
Szívásalapú játszószerkezetben a légköri nyomás az alacsonyabb nyomású térséggel szemben hat, és így mozgat meg egy pneumatikus elemet. A „vákuummal működő” kényelmes rövidítés, de a munkavégző elv a nyomáskülönbség.
Bizonyítékfiók
- The Musical Museum, Brentford — öntömjénező hangszerek, köztük reprodukáló zongorák.
- Museum Speelklok, Utrecht — orgonák és automata hangszerek.
- Science Museum Group: player piano — tárgyszintű összehasonlítás és történeti leírások.